Története
A summerhilli iskola egy magániskola Angliában, Suffolk megye Leiston nevű városában, kb. 160 km-re Londontól. Alexander Sutherland Neill alapította 1921-ben.
Az iskola épülete egy nagy telekkel és sok melléképülettel a Neill család tulajdona. Neill halála után az iskola vezetését második felesége, Ena Neill vette át, és vezette azt egészen 1985-ig. Azóta Neill egyetlen gyermeke, az 1946-ban született Zoe Readhead az igazgató.
A skót A. S. Neill az 1968-as egyetemista mozgalom idején lett híres, mint egy szokatlan, utánozhatatlan iskolaalapító és pedagógus. A summerhilli iskola lett a tekintélyellenes nevelés megtestesítője, és mint ilyen heves viták kereszttüzébe került.
Módszere
Az iskolában, amely bentlakásos, a 1930-as évek eleje óta minden szombat este összegyűlnek a gyerekek és az iskolában dolgozó felnőttek (korábban ilyen gyűléseket rendszertelenül, szükség esetén hívtak össze). A gyűlés megbeszéli az iskolaközösség minden ügyét, és többségi szavazással dönt a törvényekről és büntetésekről. Az iskola minden tagjának – a hatéves gyerektől az igazgatóig – egyforma szavazati és megszólalási joga van, és a meghozott törvények és büntetések is ugyanúgy mindenkire érvényesek.
Iskolája alapítása előtt újságíróként kiadója volt egy reformpedagógiai folyóiratnak és a kor egyik leghíresebb angliai reform-iskolájában dolgozott, mint tanár. Első pedagógiai írásaitól az utolsóig egy ponton volt radikálisabb, mint az összes többi pedagógus beleértve Montessorit is, nevezetesen, hogy védte az egyéni szabadságot, az egyenlőséget, az önrendelkezést minden tekintéllyel és kulturális normával szemben. Szemben minden egyéb pedagógussal Neill nem volt hajlandó tudomásul venni a szabadság mégoly burkolt megcsonkítását sem. Az, hogy Neill álláspontjával sok ellenséget szerzett magának elsősorban azzal magyarázható, hogy nem reformer volt, aki bizonyos problémákat akart megoldani, hanem az egészet akarta radikálisan megváltoztatni. Az iskolarendszer alapjait tette kérdésessé: a nevelés céljait, annak morális tartóoszlopait: a fiatalok szabad szexualitását a házasság intézménye és a szexuális elnyomás helyett, a vallást, az intézményeket: az egyházat, a hadsereget, az iskolát. Az értékrendszert: az iskolai sikert, a képzést, a kultúrát, a szociális státust, a nevelő tekintélyét, és módszereit, ezen belül elsősorban a büntetéshez való jogot. A büntetést, félelemkeltest a büntetéssel való fenyegetést nemcsak hogy haszontalannak és károsnak, hanem egyenesen bűnnek nevezte.
A társadalom, amelyet Neill a fennálló helyett elképzelt elsősorban az egyéni szabadságra, az emberi egyenlőségre építene, a közösségi önigazgatásra, amelyek összességet Neill demokráciának nevezte, szemben a társadalomra ma jellemző fő vonással, amely szerinte az uralomvágyra épül, amely kifejeződik a társadalom legfontosabb tartópilléreiben: Tekintélyben, hatalomban, a jogban a büntetésre, erőszakra. Mindezekből érthető, hogy Neillt miért állítják úgy be, mint aki a laissez-faire nevelés apostola volt. Nem veszik észre, hogy, bár Neill elvette a személyiség tervezett, direkt formálását, másrészt azonban egy másik nevelési módszert állított helyébe: a nevelő itt nem konkrét utasításokat ad, hanem közvetetten (indirekt módon) struktúrákat épít. A nevelő nem passzív, mint azt egy laissez-faire nevelőtől elvárjuk, hanem nagyon is aktívan, építi, erősíti a rendszert, de ez nem közvetlen állandó utasítgatással történik, hanem a struktúrák építésével, részvétellel a mindennapi életben.
Az angol oktatásügyi kormányzat az 1990-es évek végén elhatározta, hogy bezáratja a világhíres Summerhill iskolát, amelyet 1921-ben hozott létre a skót A.S. Neill. Az iskola mindig is a közismert angol tolerancia próbaköve volt számos okból. Az egyik ilyen ok az volt, hogy az iskolában kezdetektől fogva nem volt kötelező az órák látogatása, a gyerekek annyit játszhatnak, beszélgethetnek amennyit kedvük tartja. Az iskola felfogása szerint az akadémikus tanulás nem fölérendelt tevékenysége a gyerekkornak. A tolerancia másik próbaköve az, hogy az iskolában egy valódi iskolai önkormányzat működik, amely nem csupán nevetséges kérdésekben dönt, hanem egy ember egy szavazat elve alapján tényleges és széles hatásköre van.
Az angol kormányzat az iskolát a 90-es években évente értékelte, kereste az okot, hogy bezárathassa az iskolát. 1999-ben úgy döntöttek arra kényszerítik az iskolát, hogy vezesse be a kötelező óralátogatást. Az iskola felvette a kesztyűt, és megtámadta az oktatásügyi kormányzat döntését. A perre 2000-ben került sor, a média figyelme mellett. Az iskolai gyerekek számos levelet írtak volt diákoknak, és igy szedték össze a perhez szükséges pénzt. A per három tárgyalási nap után azzal végződött, hogy az oktatási kormányzat egy peren kívüli kiegyezést ajánlott az iskolának. A meghátrálás oka az volt, hogy kiderült, Summerhill - az iskola tudta nélkül - fel volt véve egy listára, amelyen olyan iskolák szerepeltek, amiket különösen alaposan, és gyakran kell felügyelni. A törvények szerint azonban erről az iskolát is értesíteni kell, és ezt az angol iskolafelügyelet elmulasztotta. A peren kívüli kiegyezést, amely valójában az iskola győzelmét jelentette az iskola diákjai a törvényszék termében megtartott iskolagyűlésen megvitatták és elfogadták.
A BBC régen elhatározta, hogy ez az egész per megér egy filmet. 2006-ban azután megszületett a döntés a film készítéséről. A filmet 2008 elején mutatta be a BBC. A youtube-ra feltöltött film alatt magyar felirat is olvasható.
A film egyben megnézhető: http://www.youtube.com/view_play_list?p=08755FFDC9AC67D7 alatt a Play All Videos linkre kattintva!
Magyarul megjelent: Summerhill - A pedagógia csendes forradalma
A szerző korunk egyik legkiválóbb pedagógusa, A. S. Neill mondja el az általa alapított iskola, Summerhill történetét, valamint gondolatait gyerekekről és szüleikről, iskolákról és tanárokról, szabadságról és kényszerről, a szexualitásról és a tanulás pszichológiájáról. Neill forradalmi pedagógia elvei - ellentétben a tekintélyelvű nevelési módszerekkel - a gyermeknek annyi szabadságot adnak, amennyi csak lehetséges. A szabad, önmagát szabályozó gyermek szabad akaratából tanul és cselekszik, ami egy boldogabb és gyermekibb életet tesz lehetővé, később pedig egy kiegyensúlyozottabb, neurózisoktól mentes felnőttkort.A könyv hozzásegít a gyermeki viselkedés megértéséhez és ezáltal mindennapjaink problémáinak megoldásához. Üdítő és bátorító olvasmány, amely bebizonyítja, hogy a szabadság lehetséges.
Akciósan rendelhető a biomama.hu oldalon!
Forrás: wikipedia és foti-peter.hu
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT, ÍRJ NEKÜNK!