A zéró hulladék (és a józan ész) jegyében újra...
Néhány hónapja botlottam bele egy blogbejegyzésbe, ami egy angliai mozgalomról szólt, szervezett formában ételt cserélnek az emberek. Akkor döntöttem el, hogy szervezek én is egy ilyet, mert ennek működnie kell.
Gödöllőn épp a múlt hétvégén rendeztek egyet és az elmúlt hónapokhoz képest már több helyen is bele lehet botlani az elméletbe.
Valami lesz ebből, na.
A módszer a következő:
- jó előre meghirdetett napon
- 20 cserélő és akárhány látogató részvételével
- fizetni tilos
- házilag készített vagy termesztett élelmiszereket lehet cserélni
- az első fél-egy órában kipakolás, szemrevételezés, kóstolás (!), ismerkedés az ételekkel, egymással, majd ezt követheti a cserebere
Cél: az ételek cseréje, közben megismerkedni egymással. Szóval az a vége, hogy ez is közösségépítés a javából. Összehozza azokat, akiknek ott áll a halomban a baracklekvár (akár a nagyi tukmálja, akár maga főzi), de nincs egy üveg paradicsomléje sem. Vagy akinek beindult a cukkinibokra, de nem tud kenyeret sütni, esetleg örülne egy finom süteménynek.
Kevésbé közösségi, ám igenis praktikus a virtuális cserebere is a közösségi oldalakon. Ahol napi szinten tudom felajánlani (nem feltétlenül cserébe, lehet ingyen is!) az ételeket, akár a nyaralás előtti hűtőkiürítésre gondolok vagy egy vendégség utáni ételdömpingre. Biztosan akad valaki, aki örülni fog neki... és máris nem a kukában landol a sok finomság.
Ne dobjunk ki ételt, tényleg ne. A hús, amit elkészítünk, egy állaté, aki azért halt meg, hogy megegyük. Akkor már együk meg! És dolgoztunk vele, pénzt kerestünk, hogy megvehessük, elkészítettük... ha nem esszük meg és tele a mélyhűtő, ajánljuk fel cserére vagy ingyen. Gyorsan.
A facebook-on országos ételcsere portál működik, az Elemorzsia, de bárki létrehozhat lakóhelye szerinti csoportot, ahonnan egyszerűbben és gyorsabban hozzájuthat a csereételekhez. Dunakeszi és környékiek, ide lehet jönni, még friss:) És persze a virtuélis térből ki lehet lépni és meg lehet szervezni egy élő találkozót, hogy mi volt előbb, az mindegy. Itt a gödöllői csere képei.
Az ételcseréléssel nem csak megszabadulunk felesleges ételeinktől, hanem új recepteket ismerhetünk meg, új befőzési eljárásokat, kenyérsütési tippeket, kertészeti tanácsokat is kaphatunk, könnyen találkozunk hasonló szemléletű emberekkel. Nagyon lelkes vagyok, meglátjuk.
És hogy ez mit jelent anya-szemmel? Egy újabb lehetőséget arra, hogy a családom számára egészséges, házi készítésű élelmiszerekhez jussal a bolti helyett. Családi programot. Barátkozási és tanulási lehetőséget. Újabb kiút az unalomból (itt kérek elnézést azoktól, akik nem azért járnak a fizetős gyerekprogramokra, hogy ők maguk felnőttek társaságában legyenek... mert a babájuk még nem játszótérkompatibilis és egyébként nincs kihez szólni).
Ahogy nézegetem a külföldi blogokat Food Swap témában, azért az látszik, hogy ott már ennek hagyománya, kultúrája van. Az itthonit úgy képzelem, hogy a kis újrahasznosított üvegekbe töltött lekváromat adnám, a bezacskózott házitésztával. Ezek a képek egy brooklyni ételcserén készültek, nagyon igényes minden csomagolás, illetve a termékleírások is nagyon szép, szervezett formában kivitelezettek. Itt pedig egy ételcsere Minneapolisban.
Az állat nem azért halt meg, hogy megegyük, hanem azért mert legyilkolták. Amúgy tetszik a blog.
VálaszTörlésHoppá, ezt nagyon rosszul fogalmaztam, elnézést! Nem ez volt a mondanivalóm lényege:( Arra akartam célozni, hogy ma már meghalt egy állat azért, hogy megegyük, akkor legyen annyi tisztelet és felelősség bennünk, hogy nem kidobjuk a húsát. Remélem, így rendben van. Ez is nyilván arra vonatkozik, aki egyébként eszik húst, hogy ha már megteszi, ésszel és felelősen tegye azt. Aki vega, nyilván már eljutott oda, hogy miért nem eszik állatokat.
Törlés