Káros játékok? Barbie és a cumisüveges játékbabák.

Érdekes helyzetekben találom magam szülőként. Amikor kettéhasad a személyiségem, mert valamiről, amiről gyerekként úgy gondoltam, hogy szuper, felnőttként már egészen másképp vélekedek. Ilyen a Barbie is. Kislányként imádtam. Rengeteg ruhát varrtam nekik, szerintem több százat... utólag ebben látom az értékét.

Nemrég eljött az idő, a lányomat féltve óvtam az azóta egyébként igencsak megváltozott arcberendezésű babától. Szilikonos szája lett, nem? Szóval váratlanul kapott egyet. Én meg egy sokkot. Sőt nem sokkal később egy hozzá való autót! Lehet a dolgot fokozni, mert jöttek az ajándék pónik is. Hidegrázásom volt. Szerencsére egy fórumban és egy óvoda bemutatkozó oldalán számomra hasznos tanácsot kaptam. Hagytam játszani velük, majd mikor megunta, szépen elpakoltam őket a játékos dobozba. Soha többé nem kereste őket. Igazából nem lepett meg, mert amíg elő voltak is inkább a tudatnak örült, hogy van neki. Játszani nem tudott velük. Kérdezte is egyébként, hogy hogyan kell:) 


Egy elgondolkodtató cikket találtam a minap a Babaszobán Sződy Judittól, gondoltam, megosztom itt is, hogy minél többen olvassuk... szerintem nagyon megnyugtató, háborgó anyai lelkeket melengető.

Számtalan olyan játékszer kapható a boltokban, amelyek nem egyeztethetőek össze értékrendünkkel. Van, akit a puska zavar, mást a Barbie baba, megint mást a bankrablós legó. Nem beszélve a kamaszok háborús, öldöklős játékaival. Nézzük a lányokat!

Tizenéves koromban irtóztam a Barbie babáktól. Roppantul csodálkoztam, amikor az egyetemen a fejlődéslélektan-tanárunk azt hajtogatta, hogy jó az, mert a rettentően sok kiegészítővel a gyerekek nagyon sok élethelyzetet el tudnak játszani. Bevallom, nem győzött meg, bár emlékeztem, hogy én micsoda élvezettel játszottam piciként a pléhlemezből préselt játék konyhámmal, ahol műanyag grillcsirke sült, és igazi víz folyt az igazi csapból (ha feltöltöttük a tartályt). Szóval konyha kell, műanyag grillcsirke oké, de minek hozzá ez a szupernő, műszempillákkal? Amikor megszületett a lányom, egyben biztos voltam: Barbie babát tőlem nem kap. Nem is kapott. De a szomszéd kislánytól egy egész dobozzal... Ha tökéletességre törekvő, tudatos, előrelátó szuperanya lettem volna, biztosan kétségbe esem, hogy hogy kezeljem a helyzetet, hiszen nem dobhatom ki a szomszédasszonyt dobozostul. Mivel a lányom a negyedik gyerekem volt, már megjártam a hadak útját, és tudtam, néha egyszerűbb vállat vonni, és elfogadni: ezt bebuktuk.

Barbie kontra valódi nő

A Barbie babától való ódzkodást a legtöbben azzal magyarázzuk, hogy féltjük a lányainkat a hamis nőideállal való azonosulástól. Van egy jó hírem (vagy rossz...). A lányunk az általunk közvetített nőideállal fog azonosulni. Ez nem azt jelenti, hogy pont olyan lesz, mint mi, hanem azt, hogy az lesz számára is az ideális, ami számunkra is az. Legalábbis kislánykorában amellett köteleződik el. Aztán persze alakul, hiszen szerencsére nem a mi másolatunk. De a lelke mélyén mindig ott van az a minta, amit tőlünk kapott. Egy hatalmas ládányi Barbie baba is kevés ahhoz, hogy ezt felülírja. 

Mégis, milyen a megfelelő nőideál? A rendes "asszony" főz, mos, vasal, babát ringat? Vajon ez még mindig érvényes? Ugye te sem szeretnéd, ha a lányod számára csak ezek lennének a női értékek? Te mit csinálsz? Autót vezetsz, számítógépen dolgozol, eljársz tornázni, futni? Kávézol a barátnőiddel? Jól teszed. Néha egy kis smink? Persze. Ruhák a stílusodban? Miért ne?

Elérhetetlen szépség?

Nos, Barbie valóban nem létezik. Anatómiailag lehetetlen ilyen derékkal élni, ilyen hosszú lábakon járni. De ez a szépségideál nem új találmány. Világszép nádszálkisasszony belefért egy nádszálba. Anorexiás minta? Rapunzel haja leért a vártoronyból a földig. Ilyen nincs is!Hamupipőke lába olyan pici volt, mint senki másé. Hófehérke meg egyenesen a legszebb a világon! Az óvodáskorú gyerekek fantáziájában nincs semmi, ami közepes lenne. A szép lány, az a világon a legszebb, a gonosz pedig a világon a leggonoszabb. És nincs mentség. Éppen ezért értik meg a tündérmeséket, és ezt a tudást hívhatják segítségül ahhoz, hogy könnyen tájékozódjanak a számukra bonyolult világban. A finom részletekhez majd később jutnak el, sok valós tapasztalat segítségével, a saját tempójukban. A Barbie a kislányoknak nem különleges, hanem éppen szokásos. Egy szóval sem mondom, hogy optimális és ízléses lenne. De nem életveszélyes.

Szoptatás kontra cumisüveg

Na, ez a másik, amit soha nem vennék a lányomnak én magam. Cumisüveges csecsemőbabát. De azt is tudom, ha kapott volna, a véleménye mára, kamaszként, ugyanaz lenne a szoptatásról, mint anélkül. A cumisüveges babák, a cumisüvegből etetett állatokról szóló mesék (mint a Vakond és a sas) önmagukban nem okoznak helyrehozhatatlan kárt a gyerekben. Valójában az egész társadalomban okoznak, mert hatásukra tovább erősödik a felnőttekben, hogy a kisbabák nem nőhetnek fel cumisüveg nélkül. Ha a gyerek környezetében élő felnőttek hitelesen tudják képviselni, hogy a természetes táplálás valóban természetes, a cumisüveg pedig a szükséges rossz, akkor a gyerek ezzel a tudással fog felnőni.

A fő szabály

Azt persze elhatározhatod, hogy te magad nem vásárolsz a gyereknek olyasmit, amit nem szívesen látsz a kezében, és elmondhatod neki, hogy neked miért nem tetszik. De őt ne kritizáld, ne gúnyold, és a játékot se tedd nevetség tárgyává! Bízz benne, és bízz magadban annyira, hogy a példáddal elültetett értékek fognak mélyen gyökerezni benne. És vegyél vagy csinálj neki Waldorf-babát, babahordozó kendőt, mutass neki képeket, hogy ő hogy szopizott - ha ezt tartod értékesnek. Segítsd és tiszteld. Ezzel többre mész, mint a tiltással.

A cikk a babaszoba.hu oldalról származik.

----------------------------------------------------------------------------

Ezt pedig csak azért mutatom, mert pár éve láttam, akkor beleégett az elmémbe, és most újra eszembe jutottak ezek a kislányok. Öt és nyolc évesek. Szerintem az ő szüleik nem voltak Barbie-fóbiások:)