biomama: Biomama biogyereket nevel, avagy hogyan ne tudjuk meg a szemét csökkentésének módjait a tévéből

2013. május 10., péntek

Biomama biogyereket nevel, avagy hogyan ne tudjuk meg a szemét csökkentésének módjait a tévéből

A képre kattintva a műsor megtekinthető

Az ÖKOklikk portál - akikkel a fenntartható életmóddal kapcsolatos problémákat közösen feszegetjük - meghívást kapott egy tévécsatorna reggeli műsorába. Végül én mentem el, a téma a szemét mennyiségének csökkentése... lett volna. Kicsit elkanyarodtunk az öko háztartásvezetés és az iskolai képzések irányába, a mosható pelenka, a fenntarthatóság... szóba sem került.

Pedig igazán becsületesen rákészültem a témára. Olyasmiket szerettem volna elmondani, hogy mik azok a bevett, fogyasztói kultúra által már-már ránk kényszerített szokások, melyek a szemét előállításához vezetnek, felhívni a figyelmet arra, hogy sok más megoldás létezik. Szerettem volna itt kiemelni az eldobható pelenkák okozta környezetterhelést, pár szóval bemutatni, hogy milyen is a modern, 21. századi mosható pelenka.

Végülis megtettem, csak nem élő adásban:) A gömbölyödő pocakos műsorvezetőnő érdeklődését azért remélem sikerült felébresztenem, így az éjszakai - izgalom miatti - nemalvásomnak legalább ennyi eredménye lesz, talán ő utánanéz, mik is a mosható pelenkában rejlő lehetőségek, illetve ő már érti, hogy a mosógép és az általa felhasznált víz nem szennyezőbb a műanyag pelenka gyártósoron történő előállításánál, az azzal járó környezetszennyezéssel. Pláne, ha a mosógépünkben öko módon mosunk. Mert neki elmondtam:) Nyolcszemközt még azzal a remek példával is előálltam, hogy a mosható pelenka elve hasonló a ruhák vagy tányérok, evőeszközök elvéhez. Ahogy otthon nem műanyag pohárból iszom, amit kidobok ahogy kiürül, hanem üvegből, amit elmosogatok.
Ennek a logikája senkiben nem vet fel kérdéseket, a mosható pelenka esetében pedig olyan gyakori. Vajon miért? Nemrég egy rendezvényen egy anyuka mosható pelenkát cserélt a kisbabáján. Egy járókelő hangosan megjegyzést tett: "hol él ez, hogy textilpelenkát használ, hogy valaki így ne haladjon a korral?!". Megdöbbentett ez a hozzáállás. És egyben erőt is adott. Éppen ezért van szükség arra, hogy a tévében beszéljünk róla, bemutassuk. Hogy aki azt gondolja, hogy ez a múlt... neki keltsük fel az érdekődését! Őt győzzük meg arról, hogy egyszerű, korszerű, divatos és környezetbarát. Mi lehet ennél haladóbb?

Gondoltam, ha már szeméthalom... kitérek még az olcsó, bóvli, törékeny és veszélyes játékok jelenlétére, hogy mi mindent megveszünk, ami aztán azonnal tönkremegy, kidobjuk és a gyerek már sír is a következő újságmellékletes vacakért. Ahelyett, hogy ritkábban, értékesebbet (nem feltétlenül árában, inkább anyagában, hozzáállásában, elkészítési módjában) vásárolnánk, készítenénk, mely nem csak fizikai valójában okoz maradandó élményt, hanem egyúttal egy olyan fogyasztói, életvitelbeli hozzáállást is tanít, hogy vigyázzunk a környezetünkre, a tárgyainkra, esetleg őrizzük meg őket a saját leendő gyermekeink számára, mert ha tönkremennek, akkor nehéz őket pótolni, a megjavításuk munkába, pénzbe kerül. Hogy az átadott játékkal adjunk át értékrendet is. Így tanul meg a gyerek vigyázni a környezetére. Először kicsiben, aztán nagyban.

Ezt a blogbejegyzést azért írtam meg, mert sokkal jobban érzem magam attól, hogy valamilyen formában mégiscsak kijöhettek belőlem ezek a gondolatok:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT, ÍRJ NEKÜNK!

Flóra

Flóra vagyok, építész, terveztem már házat, belső tereket, konyhapultot és radiátort, voltam Moholy-Nagy formatervezési ösztöndíjas, Magyar Formatervezesi Díj döntős, vezettem már építkezést, és végre édesanya is lettem (hosszú várakozás után). A mosható pelenka nem csak környezettudatosság nálam, hanem hobbi is. Néha úgy érzem, nem sokkal másabb, mint egy design magazint lapozgatni, vagy anyagokat tapizni. És mivel a tervezésről fejben képtelenség gyedre menni, így most pelenkát tervezek. Mindenképp nagy motiváció ehhez, hogy a pelenkásom extrém méretű és extra érzékeny bőrű, így a jelenlegi piac nem egy kánaán számunkra.

Panni

Panni vagyok, jogász. Mi hirtelen lettünk nagcsalád, ugyanis februárban ikreim születtek a 4 és fél éves kisfiam mellé. Mondhatom, hogy jogászként racionálisan, praktikusan gondolkodom. Állandóan pörgök, a gyerekek mellett most kedztem el a másoddiplomámat. A gyerekek, a nagycsalád, és a lányok tanítottak meg "felelősen" gondolkodni, azaz, ami nem csak azt jelenti számomra, hogy milyen egészségre kevésbé káros termékeket használok, hanem, hogy egyben gazdaságos is legyen. Nyitott vagyok mindenre, így szívom magamba a pelenkás tapasztalatokat, az alternatív nevelési módszereket és amit tudok átemelek a saját életünkbe is. Nagyon szeretek sportolni, így tudok teljesen kikapcsolni, érdekelnek az olyan megoldások, amikor anyukák a gyerekekkel együtt tudnak testmozgást végezni, hiszen tudom milyen nehéz akár egy-egy órára is elszabadulni. Mivel nekem a nagyobbik fiam a huszas éveim elején érkezett, így számos előítélettel kellett szembenéznem. Szeretném, ha az ismerős anyukák jobban elfogadják egymást. Nem értek egyet a módszereket, terméketet érintő vérremenő vitákkal, hiszem, hogy mindenki a legjobbat akarja a gyermekének.

Timi

Timi vagyok, eredetileg egy eltévedt kommunikáció szakos, majd végül közgázra járó útját kereső lány, aki végül sok évig cigány fiatalokkal, fiatalokért dolgozott. Majd szembe jött sok más terület az esélyegyenlőség címke alatt, hosszú idő óta foglalkoztat ez a téma tréneri és hátrányos helyzetbe került csoportok oldaláról egyaránt. Hogy hogy kerül képbe a pelenka? Egyszerűen úgy, hogy lett egy pelenkásom:-) Mivel évek óta próbálom a háztartást öko szemlélettel vezetni, és egy betegség miatt üldözöm a cukrot:), így nem volt kérdés, gyerekkel is erre az útra térek. Mivel már várandósan is tudtam, hogy az eldobható pelenka nem az én utam, és már tapasztalt textilezővel a baráti körben szorgosan gyűjtögettem a készletet, és függő lettem, igen kérem, a mosható pelenka addiktív, bizony. Így hát szeretném, ha más is tudná, milyen választási lehetőségek vannak a babázásban, talán a mi tapasztalataink is segítenek más útkereső anyukáknak.

Zsófi

Engem a testi és lelki egészség témája érdekel. És mivel a blogot én írom...hát lesz itt minden, nem csak mosható pelenka. Na, de akkor a testi egészségről - jelenleg ökogazdálkodási szakemberré igyekeznek képezni, de évek óta művelem magam a tudatos, egészséges, vegyszer- és adalékanyagmentes életmód, háztartásvezetés vonalon. Hobbim, hogy közösségeket szervezek, legyen a téma akár a kortárs művészet, akár az empatikus gyereknevelés, akár egy közösségi kert. A lelkiről- blogolok és "előadok" a Beszélj úgy, hogy érdekelje... című könyv kapcsán, érdekel az EMK, gyerekeimet kötődve nevelem, nagyobbik lányom Waldorf óvodába jár. Amúgy építésztechnikusnak indultam, díszítőszobrász lettem, majd az egyetemen művészettörténetet hallgattam, tanárképzésre jártam... ezzel párhuzamosan voltam pultoslány és nyomdai segédmunkás, végül háztartásbeli és kétgyerekes anyuka lettem. Egy szakmámat sem használom rendeltetésszerűen, de mindenből ki tudtam venni magamnak valami hasznosat, értékeset, ami nekem fontos (mondjuk pszichológiai tanulmányaimból a kötödéselméletet, bölcsészlétemből az írást... nem mellékesen pedig szobrászati és nyomdaipari ismereteimnek köszönhetően krumplinyomda készítésben mármár professzionális szintre jutottam:).