2013. május 1., szerda

Megveszem, kidobom... akkor megéri?


Nemrég cikket írtam az ÖKOKLIKK (klikk:) számára arról, hogy milyen sok felesleges holmit vásárolunk meg (vásároltatnak meg velünk?), amik sem csak a pénztárcánkat, hanem a környezetet is terheli, sokszor gyerekeinket veszélyezteti. A fórumcikkre reagálva egy olvasó ajánlotta figyelmünkbe a Tárgyaink története című kisfilmet, melyért nagy köszönet!



A cikket nálunk is olvashatjátok:


Háztartási gép, gyerekjáték, bicikli, bútor, ruha, cipő. Mi a közös ezekben? Hogy kifoghatunk éveken, akár generációkon át is kiszolgáló darabokat, de vacak, szinte azonnal eldobhatókat is. Nem mindig árfüggő. A fogyasztói társadalom diktálta irányelv szerint, már nem is kell vigyázni a tárgyakra, mert olcsóbb, könnyebb újat venni belőle. Veszélyes terület a dolgok elértéktelenedése, egyszerű lecserélhetősége, hisz ennek hasonló hatása lehet az emberi kapcsolatokra is, gondoljunk akár a válások számának növekedésére...



No, de visszakanyarodok. Négy éve vettünk egy új mosógépet. Természetesen megnéztük, hogy hány kilót moshatunk benne, milyen az energiacimkéje (A, A+, B) és milyen fordulaton centrifugál. De hogy hány évig lesz ez működő mosógép, az eszembe nem jutott, hisz a régi már vagy 10 éves is megvolt. No, hát ez a szép, csillogó digitális kijelzős csoda három évig bírta, mikor olyan alkatrészek romlottak el benne, melyek cseréje drágább lett volna egy új gépnél! Mit tesz ilyenkor egy tudatos vásárló? Töri a fejét, elkezd szakáruházakat járni, szerelőkkel konzultálni, fórumokat olvasgatni, majd nagyon megdöbben. Amikor ugyanis a harmadik szakember is azt tanácsolta, hogy ezt vagy azt a konkrét márkát semmiképp ne vegyem, mert 3, azaz három (!!!) évre gyártják őket szándékosan – igen, azért, hogy vegyek új alkatrészt. Elkeseredtem. Ez komoly több tíz vagy akár százezres tétel.

A következő mosógépünket úgy vettük, hogy több szerelő véleményét is kikértem a típusokkal kapcsolatban és a gyakorlati tapasztalataik alapján döntöttünk. Két év múlva tudok beszámolni, hogy jól döntöttünk-e.

Az elromlott műszaki cikket az óvodának adtuk, aki a papírhoz hasonlóan gyűjti és pénzért beváltja egy telephelyen a műszaki cikkeket. Érdemes utánanézni ennek a lehetőségnek is, ha helyi közösségeket is szeretnénk támogatni. 

Gyerekjáték 
Érzékeny terület, minden szülő gondol róla valamit. Én a kevesebb több elvét vallom, de nem is ez a lényeg - és nem álszenteskedem, anyaként karácsonykor velem is elszalad olykor a ló. Inkább most arra hívnám fel a figyelmet, hogy hiába a gyerekjátékok anyagösszetételének szabályozása, ha azokat a gyártók nem tartják be. Sok esetben még akkor is folytatják az árusítást, ha nyilvánosságra kerül, hogy károsanyagot tartalmaz a termék, mely bőrrel, nyállal érintkezve szívódik fel. És akkor még nem is beszéltem a veszélyes, könnyen eltörő, bóvli vackokról. Nemrég olyan dínótojásról hallottam, melyből nedvesség hatására kinő egy állat. Szerencsére betiltották. (Tiltott játékok listája itt.) Képzeljük csak el, hogy ha ezt egy gyerek lenyeli, orrába dugja… És ezeket a tárgyakat az üzletek polcain – nem csak a kínai piacon! - lehet kapni. Nemrég olvastam egy olyan tanácsot, hogy ellenőrizzük, hogy károsanyagmentes-e a játék. Hogy hogyan, arra még nem találtam választ, mivel az összetételt nem kötelező feltüntetni. Vannak ugyan jelölések, melyek irányjelzők lehetnek, ilyen pl. az „LGA tested” logó. 

Sajnos a nagy márkák sem jelentenek önmagukban biztosítékot a károsanyagmentességre. Amit én megoldásként ésszerűnek érzek, hogy igyekszem természetes alapanyagú termékeket vásárolni (fa, természetes gumi, textil, gyapjú, fém).  Elkezdtem magam is játékokat készíteni, koronát, kirakót, filcállatokat, illetve keresem a helyi lehetőségeket, sok anyuka varr babát, készít szerepjátékokhoz textilzöldségeket, találtam már asztalos szakembert is, aki gyönyörű fajátékokat készített nekünk, nemrég csodaszép húsvéti kosarat fonattam. Természetesen vásárolok gyári játékot is, ám igyekszem a minőségi tartalmú és grafikájú könyvekre, természetes vagy legalábbis masszív anyagú játékokra koncentrálni. Nem azt mondom, hogy mostantól csak a legdrágább fakonyhát vegyük meg, sőt! Inkább a mértékletességre szeretném felhívni a figyelmet, hogy ne vegyünk sok olcsó, múlandó, törékeny műanyag játékot. Még ha olcsóbbak is, hamar tönkremennek, így még a kevés is kidobott pénz és kidobott műanyag, amit egy környezetszennyező gyárban legyártottak. 
Ezt kellene mérlegelni, átgondolni akár a gyerek nézőpontjából, akár a környezetéből: mindig-mindig új (ebben a nagy vonzerő), de múlandó, romlandó és kidobandó legyen, vagy alkalomszerűen ajándékozott tartós játék, amit van ideje a gyereknek megszeretni, amit felnőttként is őrizget majd, a gyerekeinknek, az unokáinknak. 

Ruha és cipő 
Ezek tekintetében hasonló a csábítás. Fillérekért dobálják utánunk 70-90%-os akcióban a szebbnél szebb ruhákat. Felvesszük, kimossuk, kinyúlt, kifakult, lekopott, elszakadt a cipzár. Megcsináltatni nem éri meg, hisz feleannyiért újat vehetünk. Nehéz kérdés ez, tudom, megélem. Kevés pénzből olcsót lehet csak venni, ami olcsó az pedig biztosan vacak is. Gondoljunk azonban bele, hogy ez olyan, mintha műanyag tányérból ennénk, amit azonnal kidobunk, hatalmas környezetterhelés, szennyezés. A ruhagyárak a mérgező anyagokat gyakran tisztítás nélkül visszaengedik a környezetbe, az ázsiai munkások körülményeiről pedig egyre gyakrabban olvasunk gyártűz, gyerekmunka, kényszermunka vonatkozásában. Érdemes körülnézni a használt cikkek piacán, akár internetes aukciós tereken, közösségi portálokon is, de gombamód szaporodnak a garázsvásárok, turkálók, ahol jó minőségű ruhákat vásárolhatunk töredék áron. A ruhacsere programokon úgy juthatunk jó minőségű ruhákhoz, hogy közben a számunkra feleslegesektől meg is szabadulhatunk, sőt még sminkcucc turkáló is van. Ingyen. Az ott megmaradó ruhákat rászorulókhoz, anyaotthonokba, kórházakba juttatják el. 



Alapvetően a vásárlási szokások megváltoztatása, tudatosítása vezethetne a bóvlik, kacatok kiszorításához. Amit nem veszünk meg, azt nem is gyártják. A nevelésnek ebben a kérdésben is alapvető szerepe van. Ha a gyerekeink megszokják, hogy az ünnep az együtt töltött minőségi időről, a hangulatokról, az illatokról, a dalokról szól, akkor kevesebb (tartósabb) ajándék is elegendő lesz nekik.

És te hogyan vásárolsz? Szokásaidat tesztelheted az ÖKOklikk BEVÁSÁRLÁS kérdéssorában is, ahol többek közt megtudhatod, hogy hol érdemes vásárolni, mire figyeljünk pl. műszaki cikkek esetén.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT, ÍRJ NEKÜNK!